A kismedencei gyulladás a nők felső genitális traktusát érintő polimikrobás fertőzés, melynek két leggyakoribb kórokozója a Neisseria gonorrhoeae és a Chlamydia trachomatis. Diagnosztikája a klinikai tünetekre és a kórokozók kimutatására épül. Jelentősége a hosszú távú következmények, a méhen kívüli beágyazódás, a meddőség, a krónikus kismedencei fájdalom kiala­kulásában rejlik. A kezelés kellő időben történő elkezdése a szövődmények arányát csökkenti. A legújabb szakmai irányelvek összefoglalják a hatékony ambuláns és fekvőbeteg kezelés módszereit és a megelőzés jövőbeli irányait.

A szexuális úton terjedő fertőzések mind gyakoriságuk, mind az egyéni életminőségre és a reproduktív kapacitásra gyakorolt káros hatásaik miatt napjainkban is kiemelt figyelmet érdemelnének. Az utóbbi két évtized­ben számos, sajnálatos módon többnyire negatív fejlemény következett be e betegségcsoport területén, ami további súlyos problémákat vetíthet előre. Ezek közül a leginkább aggasztó, hogy a gonorrhoea kórokozója, a Gonococcus multirezisztens szuperbaktériumként nemrégiben az Egész­ségügyi Világszervezet (WHO) magas prioritású listájára került mint az egyik olyan kórokozó, melynek kezelése hamarosan lehetetlenné válhat.

A multirezisztens kórokozókat tünetmentesen hordozó (kolonizált) szemé­lyek kiszűrése nehéz feladat. Folyamatosan fennáll a veszély, hogy mások­nak is átadják az általuk hordozott kórokozókat, amivel akár fertőző beteg­ségeket is okozhatnak. A multirezisztens kórokozók kórházi terjedésének megakadályozása komplex kórházhigiénés program segítségével lehetsé­ges, amelynek súlypontja a diagnosztikai és prevenciós tevékenységen van.

Egy új, szájon át szedhető antibiotikum már egyetlen adagban is hatásos a komplikáció nélküli urogenitális és rektális gonococcus fertőzésekben.

A Chlamydia-fertőzés okozta korábbi kismedencei gyulladás növelheti a petefészekrák kockázatát.

Az elmúlt néhány év molekuláris genetikai vizsgálatai meglepő eredményekre derítettek fényt. A vagina mikrobiomjának (VMB) nem várt komplexitását tárták fel a „mély” szekvenciaanalízisek. Egyes hipotézisek szerint a barrier sérülését követően a patogén baktérium transzlokációját gyulladásos folyamat kíséri, mely malignussá válhat. Ezért a hüvelyi ökoszisztéma bakteriális vaginózis (BV) és vaginitisz miatt felborult egyensúlyának helyreállítása érdekében kiterjedt kutatásokat folytatnak.

A bakteriális vaginosis és a vulvovaginalis candidiasis napi gyakorisággal előfordul a szülészeti gyakorlatban, kezelése mégis sok buktatót rejt. Ennek oka, hogy a tünetek gyakran átfedik egymást, illetve mindkét kórkép hajlamos a kiújulásra. A pontos diagnózishoz és célzott kezeléshez elengedhetetlen a megfelelő kivizsgálás.

A herezacskó fájdalmas teriméi sürgős kivizsgálást, a here állományán belü­li terimék haladéktalan urológiai beutalást tesznek szükségessé. Herecsavarodásra utal a gyors kezdet, a hányinger és hányás, a magasan elhelyezkedő here; a herék megőrzéséhez 6 órán belüli műtétre van szükség. A here- vagy mellékhere-gyulla­dás tünetei lassabban bontakoznak ki, az ultrahang fokozott vérátáramlást jelez. Ha az akut kezdetű fájdalommal jelentkező betegnél a fizikális és az ultrahangvizsgá­lat nem tár fel jellegzetes eltérést, a herefüggelékek megcsavarodására kell gon­dolnunk. A here rosszindulatú daganatait 15%-ban kíséri fájdalom. A lágyéksérvek a herétől különállóan tapinthatók. 

A közlemény arra hívja fel a figyelmet – a teljesség igénye nélkül –, milyen irány­ban kell/kellene fejlődnie a mikrobiológiának hazánkban is ahhoz, hogy megvaló­síthassuk a klinikai mikrobiológus legfontosabb célját: releváns mikrobiológiai lelet szülessen a lehető legrövidebb idő alatt. 

A kismedencei gyulladásos betegség a nők elsősorban a fiatal, szexuálisan aktív nők – felső genitális traktusát érintő polimikrobás fertőzés. A diagnózis klinikai. A betegség gyanúját fel kell vetni, ha fennáll a betegség kockázata, a kismedencei vagy alhasi fájdalom hátterében nincs kimutatható ok, és a cervix mozgatásra, illetve a méh vagy az adnexumok tapintásra érzékenyek.